Napsugár Otthon Lakóiért Alapítvány

Október elseje az Idősek Világnapja, intézmény évek óta ezen alkalom
kapcsán kirándulást szerveznek a 3 idős otthon lakóinak. Idén Ruzsa
önkéntesei kapták a felkérést a szervezésre. Nem a program összeállítása
okozott problémát, hanem egyre nehezebb a helyszín kiválasztása, hiszen
nem tudunk már több órás busz utakat bevállalni. Az idei kirándulásunkat
így most Kiskunhalasra terveztük meg, hiszen ki nem hallott volna a híres
halasi csipkéről?
2018.10.03.-án reggel indult a buszunk Mórahalomról ott felvéve a 4 lakót
és 3 kísérőt, a következő megállóhely a ruzsai intézmény volt, ahol 9 lakóval
és 2 kísérővel képviseltették magunkat, ezt követően pedig Kiskelekre
utaztunk ahol is 8 lakó és 2 kísérő várta a csapatot. Miután mindenki
kényelmesen elhelyezkedett a buszon ismertettük a napi programot és útra
keltünk immár teljes létszámmal. 10 óra magasságában érkeztünk meg
Kiskunhalasra a híres Csipke Házhoz, itt némi kis idegeskedésre került sor,
hiszen a helyszínen derült ki, hogy nincs akadály mentesítve a múzeum, ami
történetesen egy kis emelkedő tetején helyezkedik el, de szívünk és
kíváncsiságunk vitt előre bennünket, így megbirkóztunk a nehéznek tűnő
feladattal és mindenki épségben feljutott illetve feljuttattunk a bejárathoz.
Az intézményt egy kedves hölgy mutatta be számunkra, rengeteg
információt szolgáltatva a halasi csipke történetéről. A bemutatást követően
mindannyian megcsodálhattuk a szebbnél szebb munkákat és igazi öröm
volt számunkra, hogy a bemutató teremben helyet foglalt egy csipkeverő
hölgy, akinek élőben vehettük szemügyre kézügyességét. A lakóinknak
nagy örömére szolgált, hogy időközben megérkezett intézményvezető
asszonyunk a Napsugár Otthon Lakóiért Alapítvány elnökével együtt és
innentől kezdve az udvaron kellemes beszélgetésre került sor egy kis
pogácsás tízórai elfogyasztása mellett.
A következő helyszínünk a kiskunhalasi Tájház volt, ahol
visszacseppenhettek lakóink a gyermekkorukba és nekünk fiatalabbaknak
nem győzték sorolni, hogy melyik kiállított tárgyat mire is használták
annak idején. Megvallom őszintén volt amit megjegyeztem, volt amit nem
is lehetett, hiszen olyan lelkesek voltak a lakók a nosztalgiázás közben,

hogy időnként egymás szavába egymást túl licitálva próbálták magyarázni
nekünk a dolgokat.
Már elharangozták a delet mikor tovább tudtunk indulni a méltán
nevezetes halasi Sóstói Csárdába. Jó volt látni, ahogy az időseink
rácsodálkoztak a nagyon szépen és igényesen kialakított környezetre, de a
legjobb az volt, hogy nem csalódtunk az ebédben, hiszen finom ételeket
szolgáltak fel a figyelmes és udvarias pincérek.
Ejtőzés képen a következő program a közelben lévő Balázs lovas tanya
felkeresése volt. Ahol nagy meglepetésben volt részünk, hiszen maga a
tulajdonos várt bennünket nagy szeretettel. Balázs beszélt nekünk egy kicsit
az ötletről, ami ahhoz vezetett, hogy lovas tanyát tartson fenn, aztán pedig
körbe vezetett bennünket a birodalmán. A lakók elmondása szerint a
napfény pontja pedig az volt, amikor a lovász elénk vezette Jokert, a híres
mént, aki oly sok verseny nyertese volt anno és a bátrabbak kézből
etethették a táskákból előkerült almákkal.
Fáradtan, de annál több élménnyel a tarsolyunkba szálltunk fel a buszra,
hogy megtegyük közösen a hazafelé vezető utat.
Ellátottaink és munkatársaim nevében köszönetem szeretném kifejezni az
intézményvezető asszonynak, hogy minden évben lehetővé teszi számunkra,
hogy ilyen és ehhez hasonló kirándulásokon vegyünk részt ellátottainkkal,
és köszönjük a Napsugár Otthon Lakóiért Alapítványnak és annak elnök
asszonyának, hogy évente pénzt, munkát nem sajnálva megteremti nekünk
a kirándulások költségének fedezetét, ezzel is biztosítva azt, hogy az
ellátottaknak ingyenesen tudjuk biztosítani ezeket a lehetőségeket.

Kollár Éva
terápiás munkatárs