Az ásotthalmi intézetben 50 ellátott lakik három ellátási formában, három épületben. A járvány első szakaszában mindegyikük megijedt, de mindössze hárman tudtak szüleikhez hazaköltözni, a többiek mindvégig az intézetben maradtak. Meg kellett tanulniuk a járvánnyal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Ezekre végül mindenki kapható lett. Sokszor kellett az információkat átadni, és sokszor kellett körülírni miről van szó, de ez természetes dolog hiszen ellátottjaink értelmileg akadályozottak. Gyorsan elsajátították a kötelező higiéniai és egyéb szabályokat, és meglepően szabálykövetőek lettek. Egymást is figyelmeztették, ha valamelyik fázis kimaradt a napi rutinból.

Ellátottjaink nagy része állami gondoskodásban nőtt fel, így a többségnek nincs családi kapcsolattartása. A járvány ideje alatt az intézmény munkatársai jelentették az egyetlen szálat a külvilág felé. Mivel a látogatás és a kimenő is tiltva volt. Azt gondolom, hogy jól megoldottuk a feladatokat, ellátottjaink nem szenvedtek hiányt szinte semmiben a szabadságon kívül.

Szoros kapcsolatban álltunk azzal a 4-5 rokonnal, akiknek a hozzátartozója az intézményben volt kénytelen tölteni a járvány idejét. Számukra telefont biztosítottunk, amelynek szervezését egy mentálos munkatárs intézte. Itt elmondhatjuk azt, hogy bár felkészültünk a modern kommunikációs appok és programok használatára, ezekre alig volt szükség. Elegendőnek bizonyult a telefonos kapcsolattartás.   Információs levelet küldtünk az összes hozzátartozónak az összes tudnivalóval, havi, kéthavi rendszerességgel, a helyzet és az új szabályok függvényében. Gyakran kerestük őket telefonon is, hogy mindig minden információt megkaphassak. Minden esetben kértük a hozzátartozókat, hogy az ellátottak felé nyugalmat és magabiztosságot sugározzanak, mert ez az egyik legfontosabb dolog, amit most nekik adhatnak. Ez így is volt. Az ellátottaink körében izgalom és aggódás volt ugyan, de pánik nem tört ki, köszönhető ez a dolgozói hozzáállásnak is. Sok programot szerveztünk, ami nem volt mindig egyszerű a távolságtartás miatt.

A látogatást sikerült megszervezni az intézet viszonyainak megfelelően a biztonsági szempontokat figyelembe véve.  Nagyon fontos volt a csomagok fogadásának biztosítása és azok tartalmának eljuttatása az ellátottaknak.

A hozzátartozókkal korábban kialakított jó viszony meghozta azt a bizalmi légkört, melyre szükség volt a járvány idején: nem volt túlzott aggódás és amint adódott lehetőség védőoltás beadására az ellátottak hozzátartozóinak 98 %- a kérte a védőoltás beadását hozzátartozójának.

Azt hiszem ez egy sikertörténet, melyhez kellett a rokonok, gondnokok pozitív hozzáállása. 

   1. Körbeszéd: Ez a játék főleg a csoporttagok közötti kommunikációt és a koordinációt helyezi előtérbe. A csoportnak egy két végénél összekötött hosszú madzag köré kell állnia, hogy ők is egy kört alkossanak. A feladatuk az lesz, hogy mindenféle formákat készítsenek a madzagból (négyzeteket, nyolcasokat, háromszögeket, stb.). Ha valamivel nehezíteni szeretnéd a feladatukat, akkor vetess fel mindenkivel egy szemkendőt, és/vagy „némíts el” egy-egy játékost, hogy ne tudjanak kommunikálni a többiekkel. A játék a csoporttagok vezetői készségeire is rávilágíthat, és segít a bizalom megerősítésében.

2. Vakrajz

Ez a csapatjáték kommunikációt igényel, azon belül is az odafigyelést a másik mondandójára. A játékhoz párokat kell kialakítani. Egy-egy pár egymásnak háttal ülve helyezkedik el – az egyikőjük egy képet, egy tárgyat vagy egy egyszerű szót kap, amit el kell magyaráznia partnerének, akinek le kell rajzolnia azt. A feladat nehézsége, hogy a magyarázó fél nem mondhatja meg pontosan, hogy mi az adott dolog, amiről beszél. A magyarázat nem lehet egyértelmű – ha egy virágról van szó, akkor nem írható le úgy, hogy „szirmai vannak, illatos, stb.”. Ehelyett a szárat egy kötélhez lehet hasonlítani, amin szívek helyezkednek el (levelek), és így tovább. A cél kideríteni azt, hogy a két személy képes-e hatékonyan kommunikálni és együttműködni egymással.

3. Amerikából jöttem: de ezt mindenki ismeri